Robert C. Martin Tiszta kód című könyvében olvastam az alábbi ajánlást.
Ez azt mondja, hogy az osztályban található metódusok sorrendje álljon szinkronban azok hívási sorrendjével.
Vagyis, ha egy metósuban meghívunk egy, az osztályban található másik metódust, akkor azt (közvetlenül) az adott metódus alatt helyezzük el.
Mivel így nem kell "ugrálni" a kódban, könnyebbé válik az áttekintés. A metódusok sorrendisége logikus, a hívások megértése sokkal könnyebb.
(Az ajánlás "mellékhatása", hogy a kód egy publikus, kívülről is meghívható metódussal kezdődik, így gyorsan tudunk fogást találni az osztályon.)
A metódusok megfelelő sorrendjének kialakítása nem mindig triviális, de mivel csak a metódusok sorrendjén - nem pedig az algoritmuson - módosítunk, ha a szintaktika megfelelő, külön tesztelésre nincs szükség.
Ha azt tapasztaljuk, hogy a sorrend kialakítása után is maradtak még egymástól távol lévő hívások-metódusok, ott valószínűleg további refactorálásra van szükség.
Ennél az ajánlásnál is igaz, hogy már az osztály implementálásakor érdemes törekedni a megfelelő sorrend kialakítására, mintsem utólag, többlet idő befektetésével átalakítani a kódot.
