Egy új kolléga foglalkoztatása mindig több erőforrást igényel a cégektől, mint egy régi, rutinos kolléga folyamatos feladattal való ellátása.
Ügyelnünk kell arra, hogy az új elvárásokat minél pontosabban ismertessük meg az új alkalmazottal, ugyanakkor fontos szempont, hogy a többi kollégától, illetve a felettes(ek)től ez minél kevesebb erőforrást igényeljen.
Arra kell törekednünk, hogy az új ember beilleszkedését minél könnyebbé és egyszerűbbé tegyük.
A próbaidő alatt, egyértelműen - s lehetőleg minél hamarabb -, ki kell derülnie, hogy az új alkalmazott megfelel-e a támasztott elvárásoknak, vagy sem.
Ha nem váltja be a hozzá fűzött reményeket, esetleg még mindig gondolkodhatunk azon, hogy milyen más feladatokat tudna ellátni, de ha ilyet sem találunk, meg kell válni az új kollégától.
Előkészületek
A felvétel előtt meg kell határoznunk, hogy milyen előképzettséget, tudást követelünk meg az új alkalmazottól.
A jelentkezőknek adjunk "beugró" feladatot, amit néhány (10-16) órás munkával el tudnak készíteni.
Ezek alapján elsődlegesen fel lehet mérni a jelentkező képességeit, amit egy személyes beszélgetés követhet.
Próbaidő
A próbaidő alatt ki kell derülnie, hogy a kolléga valóban alkalmas-e az adott feladatra, vagy sem.
Ez idő alatt szerencsésebb, ha nem dolgozik éles projekten, mivel az általa készített kód sok bosszúságot okozhat mind a kollégáknak, mind pedig a projekt vezetőjének.
A cégnél alkalmazott standardok, elvárások megismertetését - lehetőség szerint - írásos anyaggal segítsük elő.
Dolgozzunk ki olyan "tanuló" feladatokat, amelyek segítségével az új kolléga képességei pontosan felmérhetőek, a céges standardok rutinszerűen elsajátíthatóak.
A próbaidő alatt elvégzendő feladatokat úgy adjuk ki, hogy a legfontosabb elvárásoknak való megfelelés már az első napokban, hetekben kiderüljön. Így lehetőségünk van reagálni, és a tudás-, vagy rutinbeli hiányokat orvosolni.
A kiadott feladatok, megbeszélések alapján meg kell tudnunk válaszolni, hogy alkalmasnak tartjuk-e a kollégát az adott feladatra vagy sem.
(Komoly hiányosság, ha a fejlesztő nem tud vakon gépelni: lassúbb munkavégzés = magasabb kivitelezési költségek.
Azt gondolom, hogy vakon gépelni, napi szinten fél, 1 órás gyakorlással néhány hét alatt meg lehet tanulni - természetesen nem munkaidőben :).
Másik minimális elvárás a refactoring technikáinak ismerete, rutinszerű alkalmazása.)
Alkalmazott
A próbaidő nem minden esetben elegendő a céges standardok - pl. kódolási stíluselemek, általánosan használt osztályok, stb. - elsajátítására, de ha ezeknek írásos anyaga van, akkor ezek későbbi megismerése sokkal kevesebb erőforrást igényel, mintha az éles napi rutinok során - utólag - kellene felhívni a kolléga figyelmét a hiányosságokra.
Ismerjük meg a fejlesztők érdeklődési területeit, képességeit, és a feladatokat ennek megfelelően adjuk ki.
Csak úgy adjunk ki még hiányzó tudást igénylő feladatot, hogy a minimális elméleti tudás megszerzéséhez mintaalkalmazást mutatunk, illetve megismertetjük a céges standardokat. (Természetesen az a legjobb, ha már van jól dokumentált céges osztálykönyvtárunk.)
Az ilyen "szamárvezetők" alkalmazásával sok erőforrás spórolható meg.
Fontos szempont, hogy a kolléga mennyire önálló, kezdeményező, esetleg inkább végrehajtó típus? A feladatok kiadásánál ezeket is vegyük számításba.
Jó-e a probléma áttekintő képessége? Tud-e folyamatokban gondolkodni, az útmutatások (specifikáció, kiadott feladatok, megbeszélések) alapján a feladatot magas szinten elvégezni?
Ha ezekre mind "igen"-el válaszoltunk, biztos jól választottunk.
