A kód olvashatósága, és megértése szempontjából fontos, hogy a változók deklarációját hova helyezzük.
Általánosan elmondható, hogy a deklarációt érdemes az első felhasználási helyhez minél közelebb tenni - lehetőség szerint közvetlenül elé.
Ha így járunk el, nem kell lapozni, vagy görgetni a kódban, az értékadás könnyen megtalálható.
Olykor előfordul, hogy a metódus elején gyűjtjük össze a kódban használatos változók első értékadását, de ezt csak ritkán érdemes alkalmazni, mivel így a változók hatóköre a teljes metódusra terjed ki. Nagyobb mennyiségű kódot kell áttekinteni a megértés érdekében.
Ha az ajánlás szerint helyezzük el a változók deklarációját, akkor az később helyezkedik el a metódusban, a változó kisebb hatókörrel rendelkezik, kevesebb kódot kell átlátni.
Könnyen áttekinthető, rövid metódusok esetén még könnyebb dolgunk van.
Ha azt vesszük észre, hogy egy változó a metódus egymástól távol lévő részein is használva van, akkor érdemes refactorálni.
Vizsgáljuk meg, hogy két felhasználási hely közötti kódot nem-e tudjuk metódusba kiemelni, mivel az bizonyára független az adott változótól.
